Blacky története a Gazdi saját tollából
“Mentát tavaly, 2013 júniusban fogadtuk örökbe.Előtte volt egy Kócos nevű kutyusunk akit hosszas betegség után elveszítettünk.Őt menhelyre vitték volna ,mikor befogadtuk.Mindig is volt kutyám,igaz Ő előttük csak fajta tiszták.Kiállításra jártunk,tenyésztettünk,bemutatóztunk, agilityztünk, tereltünk… ..Elkötelezett magyar fajtásként.
Visszatérve Kócosra,aki mindenkiből azt váltotta ki hogy törpe ír farkas, elkezdtünk az agarak után érdeklődni.Találkoztam is egy-két mentett agárral akik volt Szent Ferencesek voltak…
Amikor eldöntöttük hogy nem tudunk(tudok) kutya nélkül élni,felmentünk a Szent Ferenc Állatotthon oldalára és nézelődtünk…Közben megvitattuk itthon hogy nem kell mégse agár,párom nem akarta hogy benti kutya legyen,én nem akartam hogy a kertben levadásszon minden élőt…stb.Elkezdtük nézegetni a keverékeket…pár perc múlva megláttam Blackyt,és egyből “beleszerettem”. Izgultunk hogy nehogy elvigyék(persze az eszemmel tudtam ha 3 évig bent volt akkor nem sok esély van rá). Elmentünk meglátogatni,de nem hoztuk el mert pár nap múlva mentünk nyaralni…
Elég közönyösen feküdt a kennelben az agarak mellett,az alkatán erősen látszódott hogy nagyon szereti a hasát .Elvittük sétálni,boldog voltam hogy kivihettem!Akkor látom hogy a csípőjével van valami…sántikál,és ha ül féloldalasan teszi. Gondoltam,sebaj,ilyen, akkor hosszabb túrákra nem visszük…
Voltunk még látogatóban nála, amikor tehettük,szegény alig akart visszamenni a kennelbe!
Amikor hoztuk el az autóban semmi gond nem volt vele(pedig hosszú volt az út). Azóta is amikor csak lehet jön velünk…
Pár napot otthon voltam vele.
Az első napokban vagy két hétig meg volt szeppenve,a hangját se hallatta,már azt gondoltuk nem is ugat.
Ha vittem sétálni,csak “húzatta” magát,nagy könyörgések árán jutottunk el pár méterre is,szegény nem értette …
Két hét múlva “ráébredt”hogy ő ezen az udvaron a kutya,és folyamatosan ugatott,senkit rajtunk kívül nem engedett be.Pár nap után ebből vissza vett,de mindig talált éjszaka munkát magának,a kötelességtudat azóta is erős benne…
Így az a megoldás született hogy éjszaka bent alszik a házba hogy tudjon az utca aludni.Ennyit a nem benti kutyáról.Szóval kijárós a kertbe a Menta.Hiába is gondoltam előre,semmi feladat nem volt Vele,a párom azt mondta hogy jó vásárt csináltunk vele.Szobatiszta,nem rágott szét semmit,a macskával elvan,a kutyákkal elvan,az embereket szereti,könnyen kezelhető.A vizet nem szereti, de a fürdetést,nyírást tűri.A szájába is akár belenyúlhatok.A kerítés mögött pedig úgy ugat és hörög mintha egy vadállat lenne( jó színésznő).
A sántikálás elmúlt(zöld kagylót azért eszik a rossz csípő miatt).
Nagyokat sétál velünk,akár erdőben,akár nagy tömegben Pesten.
Azóta is küzdünk a súlyával,próbájuk többet mozgatni,mert zöldségekkel nem tudom becsapni sajnos.
Játszani nem játszik játékkal,csontot dobál néha játékból,volt hogy már neki indult emberrel,kutyával játszik.
Ez a mi történetünk.Köszönjük, Mentát Nektek, Szent Ferenc Állatotthon!”
